Információs szám 10:00-16:00
+36 30 952 5169
Bejelentkezés
  • Céginformáció
  • Székhely
    1068 Budapest, Felső erdősor 5.

  • Levelezési cím
    ,

  • Telefon
    +36 1 445 4517

  • Fax
    +36 1 445 4518

  • E-mail
    biztositas@ecorg.hu

  • Ügyvezető
    Száraz Edit

  • Adószám
    13481513-2-43

  • Cégjegyzékszám
    01-09-737481

Csökkenő állami nyugdíjak
Utolsó módosítás: 2016.10.24

A KSH adatai szerint ma a teljes lakosság 18,2 százaléka tartozik a 65 év feletti korosztályba. Ez a következő húsz évben 20 százalékkal is növekedhet, de egészen biztosan meghaladja a 2 millió főt, miközben a pályakezdők száma csökken. Az átlagos induló nyugdíjak, amelyek jelenleg az átlagkeresetek 83,3 százalékát teszik ki, 2050-re maximum a 65,5 százalékát érik el. Vagyis ha valaki manapság 132 ezer forint járandósággal vonul nyugdíjba, ezt a század második felében maximum 102 ezer forinttal teheti meg.

Negyvenesek - beszorultak a szüleik és a gyerekeik közé, mint parizer a zsemlébe, kiút pedig nincs. Költeniük kell, de fogalmuk sincs, rájuk ki költ majd. Mi lesz velük nyugdíjasként és mi lesz a nyugdíjrendszerrel nélkülük?
 
Gondban vannak a negyvenesek, ötvenesek: ők azok ugyanis, akik saját maguk mellett egyszerre még két generációt is támogatnak. Egyrészt gyermekeiket, akik a késői gyerekvállalás és a tanulással eltöltött időszak elnyúlása miatt egyre később kezdik el saját életüket, másfelől nyugalomba vonuló szüleiket, akiknek egy része minimálbérre bejelentve érte el a nyugdíjkorhatárt. Mindeközben a várható élettartam is növekszik: az Eurostat statisztikái szerint a nyolcvanévesnél idősebbek aránya 2040-re megduplázódik, és eléri a teljes lakosság 8 százalékát. A helyzetet jellemzi, hogy míg Magyarországon 2013-ban négy aktív korúra (15 és 64 év között) egy 65 évnél idősebb ember jutott, 2060-ra ebből a 4:1 arányból 2:1 lesz, hogy előbbiek közül nincs mindenki a foglalkoztatottak körében. Ki fog így gondoskodni az öregekről? 
 
A bumeránggyerekek 
 
A kirepülő gyerekeket felváltották a „bumeránggyerekek”, a felnőni nem vágyó Pán Péterek, akik a 30-as éveik elején sem hagyják el a szülői házat, vagy ha el is költöznek, egy idő után újra elfoglalják a gyerekszobát. A tendencia pedig nem csak arról szól, hogy megváltozott a világ, és nehezebb jó álláshoz, lakáshoz jutni. A fiatalok többsége elkényelmesedett, nem érzik a munkába állás kényszerét. Egy átfogó, 28 országra kiterjedő felmérés szerint a szüleikkel élő 18 és 30 év közötti fiatalok aránya 2011-re elérte a 48 százalékot. Magyarországon az utolsó (2011-es) népszámlálás adatai szerint a 20-39 korosztály csaknem harmada (31 százalék) lakik még otthon. 
 
Ráadásul a gyermekek taníttatása is egyre költségesebb vállalkozás. A közoktatási terhek is lassú növekedést mutatnak, a felsőoktatásnál pedig mindez hatványozottan igaz. Nem véletlen, hogy a szakemberek szerint egy fizetős szakot csak akkor érdemes elvégezni, ha a következő években a tandíj összegének többszörösét megkeresi a végzett hallgató. Ha ez nem történik meg, akkor a tandíj a költségvetésünk veszteség rovatába kerülhet. Márpedig csak 2015-ben 360 ezren vették igénybe a diákhitelt. Ráadásul nagyon gyorsan kiderült, hogy sok fiatal nem veszi elég komolyan a lehetőség buktatóit, így például gyakorta befejezetlen tanulmányok után maradnak komoly, visszafizetésre váró hitelek. Ezeket pedig a fiatalok rendszerint megint csak a szülők segítségével fizetik vissza.
 
 
Ha nagy leszel, majd megfizetsz! 
 
Ez azonban csak a szendvicsgeneráció egyik lehetséges terhe. Ott vannak ugyanis a gyakorta szintén reménytelennek tűnő helyzetbe kerülő, idősebb, de mindenképpen nyugdíjkorú szülők, akik mástól megint csak nem várhatnak segítséget. És persze ott van szeretett és gondoskodás természetesnek tűnő szándéka. Egyfelől.
 
Csakhogy most már ott van a törvényi kötelezettség is. Július elsején lépett ugyanis életbe a szülőtartás intézményéről szóló törvénymódosítás. Ennek értelmében már egy harmadik fél (idősekről gondoskodó intézmény, kórház, szociális otthon) is kötelezheti a gyermeket arra, hogy eltartsa szüleit, akik ezért akár perre is mehetnek.
 
A bíróságnak pedig három tényezőt kell megvizsgálnia: a szülő rászorultságát, a gyermek tartási képességét (a jövedelme felét ugyanis nem haladhatja meg az összes tartási kötelezettség, és ennek sorrendje is van: a kiskorú gyermek ellátása minden más szempontot megelőz), valamint a szülő érdemességét. Csavar az is, hogy a tartást a mostohaszülő, illetve a térítés nélkül a gyermekről gondoskodó nevelőszülő is kérheti. De kérdés az is, hogy ha egy anya vagy apa több élettárssal, házastárssal is összekötötte életét, amíg gyermeke kiskorú volt, akkor hányan kérhetnek szülőtartást? A törvénymódosítás pikantériája az is, hogy ha a tartásra jogosult szülőnek nincsen gyermeke, akkor a távolabbi leszármazói kötelesek őt eltartani, méghozzá a legközelebb álló rokon kapja meg ezt a furcsa tisztességet. 
 
A törvényt nehéz lesz majd elfogadtatni a közvéleménnyel. A generációk az utóbbi 60 évben szétköltöztek, az idősekről a társadalombiztosítás gondoskodott. Ráadásul az emberek nagy többségének fizetésében egyelőre nem jelenik meg több generáció eltartásának lehetősége. 
 
 
forrás: HVG Pán Péterek és nyugdíjasok "fogságában" – Mi lesz veled, szendvicsgeneráció?

 

Minden jog fenntartva © 2013 Ecorg Biztosítási Alkusz Kft.
Készítette: SK Trend Kft
Verzió:
Utolsó frissítés: 2019.03.05